Ánizs

A növény a Földközi-tenger környékén őshonos, már az ókori egyiptomiak is használták. Mára szinte az egész világon elterjedt, hazánkban is termesztik, bár meglehetősen igényes növény, ezért kiskertekben nagyon ritkán marad meg.

A közönséges ánizs egyéves, lágy szárú növény. Hazánk bármely területén termeszthető, a legtöbb talajon jól fejlődik. Meleg- és tápanyagigényes. Magról szaporítható; március közepén–április elején 30–40 cm-es sortávolságra vetik. A fő- és mellékernyők érésekor, általában júliustól aratják, és cséplés után szellős helyen tárolják.

Fűszerként szürkésbarna, 3,5–5 mm hosszú termését (Anisi fructus) használjuk; ezen gyakran a kocsány is megmarad. Illata jellemző, kellemes. A köménymagra emlékeztető, de annál erősebb szagú, édesen aromás ízű fűszer.

Fűszerként főzelékekhez, vadételekhez, mártásokhoz, édességekhez, gyümölcskenyerekhez, italokhoz (likőrök, puncsok) használjuk.

Rendkívül sokféle gyógyhatása ismert: jó hatással van az emésztőrendszerre, tisztítja a vért, erősíti az idegeket, használható epebántalmak esetén, szélhajtóként is. Kellemes aromája miatt gyakran ízjavítóként adják egyes gyógykészítményekhez.

Gyomorpanaszok esetén lehet hatásos a következő teakeverék: 3 dkg ánizsmag, 5 dkg fodormenta, koriander és édeskömény. Ebből a keverékből (mint a legtöbb gyógynövény esetében) egy teáskanálnyit leforrázunk 2,5 dl vízzel, majd néhány perc után leszűrjük, és ízesítés nélkül fogyasztjuk.