Fűszeres blog

A mai olasz konyha eredetét keresve egészen az ókorig, a Római Birodalom idejéig kell visszatekintenünk. Az itáliai Pompei városában, melyet i.sz. 79-ben a Vezúv elpusztított, a XVIII. században megkezdett ásatások során több száz személyes étkezőhelyet és konyhát, valamint beépített italpultokat is feltártak. Ezen ásatások és a fennmaradt írások is azt bizonyítják, hogy a mai Itália ízei Róma hagyományait követik.

Japánban a konyhaművészetnek kiemelt szerepe van. A főzés itt nem egyszerűen az ételek elkészítését jelenti, hanem valódi művészeti ágként tartják számon. A japán konyha nem csak Európából tekintve mondható különlegesnek. A japán szigetek rendkívüli izoláltságuk és természeti adottságaik miatt is egzotikumot alkotnak a gasztronómia területén.

A feketebors (Piper nigrum) egy trópusokon őshonos cserje, mely fürtökben hozza meg csonthéjas termését. Az egyik legismertebb és legkeresettebb fűszer.

Hála Joanne Harrisnek és Peter Mayle-nek, a Provence-szal kapcsolatos álmaink néha talán már szebbek, mint a valóság? Levendulamezők, fűszerillatú, selymes langymeleg szellő, hűvös kőházak mélyén húzódó hatalmas, öreg konyhák… De mi a valóság? Milyen is az a provence-i gasztronómia?

Az ógörögök számára sokkal fontosabb volt az ízek harmóniája, minthogy jól teletömjék a hasukat. Éppen ezért rengeteg fűszert, zöldséget használtak ételeik elkészítésénél.

Magyarországon sokan úgy tudják, hogy Indiában nem esznek húst. Ez a kérdés igen bonyolult. A lakosság több mint 82%-a hindu, 13%-a muzulmán, 2-3%-a keresztény. Annak érdekében, hogy előjogaikat megőrizzék, kialakították a kasztrendszert, amely korlátokat emelt a papok (bráhminok), harcosok és a vaisják (kereskedők, földművesek) közé.

Az indonéz háziasszony vendégei kedvéért nemcsak az ízek harmóniájával, de a díszítéssel is törődik. S a dekoráció néha egészen különleges. Máshol néhány szál petrezselyem, zeller vagy babérlevél is elegendő egy étel díszítésére, Indonéziában egy rizsestálat zöld gyümölcsből készült gyíkimitációval, vagy pirospaprika-kígyóval tálalnak.

Jamaica gasztronómiája olyan változatos, mint az országban lakó emberek, és olyan egyedi, mint a sziget maga. Ha van valami, amit a jamaicai emberek szeretnek, akkor az a “likkle bickle”, ami szabad fordításban annyit tesz: egy kis kaja. Jó okuk van arra, hogy szeretik az ételeiket, hiszen Jamaicát az anyatermészet termékeny földdel és szinte tökéletes trópusi klímával áldotta meg. Ennek következtében pl. annyi különböző mangó fajuk van, hogy már kifogytak a nevekből és számozni kezdték őket. Minden, ami Jamaicában megterem, kicsit édesebb, kicsit ízletesebb, mint máshol. Talán a napsütés teszi, talán az a rengeteg szeretet, amit az ültetésbe, aratásba és a főzésbe beleadnak.

A valódi kínai konyha rendkívül változatos. Egy monda szerint a császár, ha egy évben kénytelen volt kétszer ugyanazt az ételt enni, levágatta szakácsának a kezét. A hatalmas birodalomban az évezredek során, a leleményes szakácsok és az egyszerű emberek is, a lehető legtöbb alapanyagot kutatták fel és mesterien ötvözték azokat.

A magyar ételek elkészítési módja napjainkban – talán szerencsére – korántsem azonos őseinkével. A honfoglalás előtti korban már megtalálhatóak azon ételek alapjai, amelyeket – fejlesztett formában – ma is ismerünk. Az osztjákoktól örököltük a bablevest, az azerbajdzsánoktól a gulyáslevest. A töltött káposzta őse a szárma. Ez a szőlő- vagy káposztalevélbe töltött és rizzsel kevert hús török eredetű étel, többek között ez is egy bizonyíték arra, hogy a török hódítás igen nagy hatással volt a magyar konyha kialakulására.

Mexikó igen különleges ország. Majdnem 30 államból áll, melyek többsége az óceán partján terül el. Minden államban mások a speciális ételek, de mindenütt jellemző, hogy nagyon sok tengeri állatból készült finomságot fogyasztanak. Magyarországon sajnos kevés lehetőség nyílik eredeti mexikói ízek megkóstolására, főként a speciális fűszerek hiánya miatt.

Amerika sokféle kultúrájú és hagyományokkal rendelkező nép él. Nyilván nem beszélhetünk egységes, tipikus amerikai konyháról, hiszen a különböző helyekről bevándorolt népek – különösen, ha kolóniában élnek – megőrzik magukkal hozott hagyományaikat.

A növény a Földközi-tenger környékén őshonos, már az ókori egyiptomiak is használták. Mára szinte az egész világon elterjedt, hazánkban is termesztik, bár meglehetősen igényes növény, ezért kiskertekben nagyon ritkán marad meg.

Nem kell hozzá túl nagy fantázia, hogy holdsarló alakúnak lássuk a térképen azt a földrésznyi szélességű tájat, amely az Indiai-óceánra néző Musqattól az Atlanti-óceán partján fekvő Casablancáig terjed. Földközi-tenger mosta partját öblök szaggatják, kopár hegyeinek komor látványát bibliai termékenységű folyóvölgyek enyhítik, sivatagjaiban beduinok barangolnak, oázisok pompáznak.

Ízes élet, ízorgia, ízbomba, ízkavalkád, ízlelés, kifejezések sokasága jelzik, milyen fontos is számunkra az ízek világa. De hogyan is működik az ízérzékelés, és vajon hányfajta íz megkülönböztetésére vagyunk képesek?
Könnyen előfordulhat, hogy ízlelésünk sokkal összetettebb, mint az korábban gondoltuk.

A cári Oroszország a gasztronómiában – nem úgy, mint a harctereken – nem volt riválisa a császári Franciaországnak. Sőt: hogy mennyire túl tudta tenni magát a francia gasztronómia politikai feszültségeken, a háborús megpróbáltatásokon, arról árulkodik a Francia Nagy Konyha néhány receptje.

Most akkor müzli vagy granola, müzli és granola, hogy is van ez? Jöjjön egy kis történelmi kitekintő.