Indonéz konyha

A rizs a több ezer szigetből álló ország alapvető tápláléka. Időszámításunk előtt az első században honosodott meg Indonéziában, ma ötvenmillió tonnát termelnek, az állandóan víz alatt álló területeken évente háromszor is aratnak. A legkedveltebb termény azonban a kókuszdió, hiszen annyi mindenre jó: köretnek, ételízesítőnek, főzéshez is felhasználható, gyümölcs is, s a népszerű tjendolban üdítő ital. Bár a nyolcszáz éves holland uralom, a nagyszámú kínai népesség és a portugál kereskedők jelentősen befolyásolták a szigetek étkezési szokásait, mégis lehet indonéz konyhaművészetről beszélni.

Rizst (nasi) sokféle készítménnyel gazdagítják, és – ha nem köretnek használják – körítik. Az Indonéziában megtelepedett hollandok kialakították a rijsttafelt, a maguk rizses büféasztalát, mely, átvéve a bennszülöttek különleges dekorációs készségét s ínyencséget tanulva a kínaiaktól a terített asztalon gondosan elrendezett, látványosan tálalt ízes fogások nagy változatát sorakoztatta föl az édestől a savanyúig, a semlegestől az erősen csípősig, a hidegtől a melegig. Ilyenkor minden vendég két tányért kapott, egyikre a halat és a húst rakták, a másikra a rizst halmozták. Az étkezés a sokféle fogással két-három órát tartott. amint Indonézia visszanyerte függetlenségét, a holland rijsttafelt felváltotta a hasonlóképpen sok fogásból álló eredeti indonéz prasmanan, aminek a jellegét leginkább a világszerte elterjedt buffet dinner elnevezés érzékelteti.

Bár a rizs és a kókuszdió fogyasztása az egész szigetvilágra jellemző, érthetően nagy a változatossága. Szumátrán kedvelik a fűszeres ételeket, az édességet kevésbé. Nyugat-Jáván az ételek egyszerűbbek, nem annyira fűszerezettek, mint Közép-Jáván, ahol erősebb, csípős ízű fogásokat és sokféle édességet készítenek. Kelet-Jáván sokat adnak az ízek harmóniájára, Borneón a partvidéken a konyha nagyon hasonlít a szumátraihoz, a hegyvidéken jobban kedvelik a zöldségféléket. Bali szigetén élvezik azokat az ételeket, amelyeket tilt a mohamedán vallás.

Az ott elterjedt hinduizmus engedélyezi a sertéshús fogyasztását, s a nyáron sült falatok a sziget specialitásai közé tartoznak. Általánosan elterjedt a szambal, ez a különféleképpen készített csípős-erős ételízesítő, amit főételek mellé szolgálnak fel, s ki-ki tetszése szerint válogat, s vesz egy-két evőkanálnyit belőle. Indonéz étkezések jellegzetes fogása a gado-gado, bablisztből sült, főtt és nyers zöldségekkel vegyített tészta, amit erősen fűszerezett földimogyoró-kókuszmártással tálalnak. Kedvelt az indiai curry helyi változata, a gulai. Indonéziából származik a világ számos országában csemegének számító, sült rákkal ízesített ostya, a krupuk, amire jól csúsznak alkoholos italok.

Az indonéz konyha jellemző fűszerei és fűszerkeverékei

Csillagánizs, Fahéj, Szegfűszeg, Ánizs, Édeskömény, Gyömbér, Koriandermag, Korianderlevél, Curry, Szecsuáni bors, Kardamom, Kínai hétfűszer keverék, Kínai ötfűszer keverék, Kínai wokfűszer keverék, Kínai fűszerkeverék, Kurkuma, Chili, Sáfrány, Szegfűbors, Rizs fűszerkeverék

Forrás: www.mindmegette.hu