Olasz konyha

Az étkezési szokások kialakulásában a gazdasági, a földrajzi és egyéb tényezők mellett kétség kívül szerepet játszott az olasz “életfilozófia” is. Az olaszok szeretnek enni, kedvelik a jó ételeket, ami nem feltétlenül drágát, különlegeset jelent. A legegyszerűbb ételt is olyan odaadással, mondhatni szenvedéllyel készítik, fogyasztják és vitatják meg, mint a drága vendéglők luxus fogásait.

Az olasz konyhát rendkívüli választékosság és könnyedség jellemzi. Ételeik készítéséhez leggyakrabban olívaolajat használnak, de más növényi zsiradékok is kedveltek. Az országot határoló tengerek bőségesen ellátják az olaszokat halakkal és rákokkal, ezen kívül állattenyésztésük nagy mennyiségben biztosít konyháikra szarvasmarhát, bárányt, kecskét, baromfit. A vadételek is nagy népszerűségnek örvendenek, legfinomabb csemegéik a vadszárnyasok és nyulak.

A leveseik közül a legismertebbek a minesztra (minestrone) és a húsleves (brodo). Az előző sűrű és igen tartalmas zöldségleves, az utóbbit marhahúsból, kolbászból és sonkából készítik. Leveseik elmaradhatatlan kísérője a reszelt parmezán sajt.

Előételeik közül a tésztafélék, közismerten igen kiváltságos helyet foglalnak el. A makarónit és a spagettit mindig frissen főzik, és oliva olajjal keverik össze. A tésztákra általában kevés öntetet tesznek, melyben a főszerepet legtöbb esetben a paradicsom játsza. Ezen kívül számos töltött tésztaféléjük van, amelyeket darált hússal, különféle ragukkal, vagy reszelt sajttal meghintve csőben sütve tálalnak. Zöldségekből is számos előételt készítenek. A nálunk is ismert kelbimbó, padlizsán és gombafélék mellett igen kedvelt az articsóka is. Ezeket köretként is tálalják. A különböző rizottókat és tojásételeket meleg előételként is készítik.

Az olasz konyha a tengeri halak, rákok, osztrigák és csigák számos fajtáját használja fel. A homár, a languszta és a szkampi (kicsi rákok) meleg és hideg változata is fellelhető étlapjaikon. Halaikat roston vagy rántva, mártással és vajjal főzve készítik.

A húsféléket sütéssel, főzéssel, párolással, nyárson sütéssel készítik. Marha-, borjú-, bárány- és szárnyasételeiket számos változatban különféle ragukkal és zöldségkörettel tálalják. Félangolos húsféléket éppúgy készítenek, mint párolt vagy vajban pirítottakat. Előszeretettel fogyasztják a házi nyulat, amelyet sütve vagy párolva készítenek. Az olasz húskészítmények közül a leghíresebbek speciálisan készített felvágottakat (mortadella) és a különlegesen füstölt sonkák.

A húsételekhez zöldség- és burgonyaköretet tálalnak. A zöldfőzelékek készítési módja a francia és angol konyháéval megegyezik. Egyszerűen sós vízben főzik meg az alapanyagokat, majd nyers vagy olvasztott vajjal, fűszerezve tálalják.

A salátaféléknek nagy kultusza van az olasz konyhában. Az év minden szakában található náluk friss zöldsaláta, készítésüknél szűz olivaolajat használnak, de egyéb dresszingeket (önteteket) is készítenek, melyeket leginkább citromlével ízesítenek.

Az olasz konyha, pirospaprikán kívül, valamennyi, nálunk is ismert fűszerfélét alkalmaz. Az ízesítésnél előszeretettel használják a rozmaringot és az oreganot is. A különböző ételekhez készített mártásoknál törekednek a szép színekre, ezért nem sajnálják a pénzt az egyik legdrágább fűszerre, a sáfrányra sem. Étkeik ízesítéséhez, akárcsak a magyarok az olaszok is gyakran használnak borokat.

Az étkezések – a franciákhoz hasonlóan – szinte elképzelhetetlenek sajtok nélkül. Sajtjaikhoz kísérőként gyümölcsöt, hagymát vagy retekfélét tálalnak. Déligyümölcseik szinte minden étkezés alkalmával felbukkannak.

Az étkezéseket, az egész világon ismert méreg erős presszókávéval zárják. Boraik minőségével a franciák utáni, előkelő második helyet szerezték meg a világpiacon. (Az olasz borok – leginkább a Chianti borok – különlegessége a fonott üveg, mely egykor az üvegek sérülését volt hivatott megakadályozni.) Aperitifként kedvelt a cinzano, az étkezés záróakkordjaként pedig egyes területeken előszeretettel fogyasztanak grappa-t.